Naponta 2000 gyermek számára biztosít meleg ételt, jó szót és támaszt a dévai Szent Ferenc Alapítvány. Hat gyermekvédelmi központja és 38 napközi otthona Székelyföldön működik. Mire valaki körbejárja, már eggyel több lesz. Időről időre mi is beszámolunk a környező napközikben zajló tevékenységekről, hírt adunk, ha újabb alakul. Olvasóink rovatunk születésnapján kinyitották a szívüket, megnyitották erszényüket és számosak felcsomagolva érkeztek az ünneplésre.

 

Egyszerű példával szemlélteti Csaba testvér a „dévai csodát”: egy vízcsepp hamar elpárolog a tenyeremből, de a megszámlálhatatlan vízcsepp a nagy tankhajót is meg tudja tartani. „Cseppel is tudnak támogatni.”

Dávid Balázzsal, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány székelyföldi régiójának vezetőjével egy esti órán sikerült találkoznunk. Arról beszélgettünk, kik és hogyan támogatják. „Kicsik és nagyok is!” – mosolyodott el Balázs. „Megállít a falusi néni, bácsi, hogy adna egy zsák pityókát, vagy kosár almát. Vigyük el!” Városunkbéli fodrász ajánlotta: rendszeresen elmegy, és megigazítja a gyermekek frizuráját. „Hála Istennek, egyre több tehetősebb helyi vállalkozás is mellénk áll.” – részletezte a területi igazgató.

De az elmúlt évben mindazok is támogatták, akik megvették a helyi termelők által, helyben szeletelt kenyeret. Néhány üzletben látható a plakát: a kenyér árából 10 banit az alapítvány céljára fordítanak. Ezekből a szelet-cseppekből 70 000 lej gyűlt össze egy év alatt. Ez volt a legnagyobb helybeli adomány. Mindenkiért imádkoznak a környékbeli napközikben tanuló gyermekek, aki csak egy kenyeret is ezzel a szándékkal tett a kosarába. Hiszen „szépen részesültek belőle a szerény körülmények között élő legkisebbek”.

Az alapítvány évente megköszöni úgy is, hogy A gyermekek barátja oklevelet adományoz jótevőinek. A Parajdon tartott karácsonyi ünnepség keretében Boros Csaba is hasonlót vett át. Kérdésünkre elmondta: hálaadás részükről a kapott talentumokért – „csepp a tengerben”. Öröm, hogy a kicsi dolgokból milyen nagy szeretetáramlat lesz. Ezt a „cseppet” naponta a kenyeret vásárlók adták össze, tudva, hozzájárulnak valami „közösségihez” – ezzel a tudattal is fogyasztják.

Hogy mit jelent minden nap asztalt teríteni egy-egy gyermekcsoportnak, azt leginkább a nevelőnők tudják. Mennyire szívből fakad a köszönet? – olvasóink közül is nagyon sokan könnyezve hallgatták az Összefogás Házánál. A mindennapiért szóló fohászunkat a Gondviselő Isten meghallgatja. Aki kételkedne benne, látogassa meg az alapítvány valamelyik intézményét délidőben – hiterősítő és hálaérzet növelő lesz. Tanúsíthatom.

Molnár Melinda