Csellengő, kolduló, bűnözők prédájává vált gyermekek - ez volt a rendszerváltozás egyik mellékterméke Romániában. A dickensi hangulatú tudósítások bejárták a világsajtót, és néhány éve még gyors véget jósoltak a szkeptikusok, Böjte Csaba ferences atya dévai gyermekmentő missziójának, különösen, hogy a gyermekmentés magyarságmentéssel is összekapcsolódott. Ma már nyolc központban 500 gyermek talált otthonra, és a tervek arról szólnak, hogy egész intézményhálózat épül majd ki.
Csellengő, kolduló, bűnözők prédájává vált gyermekek - ez volt a rendszerváltozás egyik mellékterméke Romániában. A dickensi hangulatú tudósítások bejárták a világsajtót, és néhány éve még gyors véget jósoltak a szkeptikusok, Böjte Csaba ferences atya dévai gyermekmentő missziójának, különösen, hogy a gyermekmentés magyarságmentéssel is összekapcsolódott. Ma már nyolc központban 500 gyermek talált otthonra, és a tervek arról szólnak, hogy egész intézményhálózat épül majd ki.
Böjte Csaba, a Dévai Gyermekotthon alapítója vehette át Az év embere díjat a Magyar Hírlaptól. Az Év Embere jelölést a gyermekmentő vegyes érzelmekkel fogadta, bevallása szerint ugyanis nem nagyon szereti a kitüntetéseket, ám ha a jelölés ráirányítja a figyelmet az elhagyott, illetve a kallódó gyermekek problémáira, akkor örül a kiválasztásnak, és reméli, hogy nemcsak Erdélyben, de Magyarországon is akadnak követői.
A Szent István Bazilikában jótékonysági estet rendeztek a Dévai Gyermekotthon és a Csángóföldi Iskola javára.
December 5-e után Csaba atya azt mondta, hogy nemekre igenekkel kell válaszolni, viszont egy nemet mégiscsak mondott, még pedig azt, hogy a magyar kormánytól nem fogad el ezentúl semmilyen támogatást.
Pontosítani szeretnék. Azt mondtam, hogy ha a magyar kormány szeretetlenségre uszít, akkor nekem nagyon nehéz kéréssel fordulni hozzájuk, és nem is tettem meg. De nem ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy milyen sok igen született meg december 5-e utántól. Az alapítványunk hála istennek magánadományokból több mint 150 milliót költött el az elmúlt év során. Ezek magánadományból gyűltek össze és leginkább magyarországi, erdélyi, felvidéki, amerikai, nyugat-európai magyarok adományából. Istennek legyen hála, azt mondhatom el, hogy nagyon sok jó ember van. Nem igaz az, hogy a magyar nemzetben nincs szolidaritás, nem igaz, hogy nincs bennünk összefogás, szeretet az elesettek, a kicsinyek felé. Ebből a pénzből nemcsak fenntartottuk a meglévő intézményeinket, hanem több új más intézményt is sikerült alapítani. Déván, Szászvároson és Szovátán volt tavaly ilyenkor még csak házunk, most már hála istennek Szalontán, Torockón, Zsombolyán, Gyergyószárhegyen és Kolozsváron is működő házunk van. A teljes napi gyermekvédelemmel foglalkozó központok mellett hat olyan központot is indítottunk, ahol csak nappali gyermekvédelem folyik, tehát csak napközben vannak a gyermekek ott, és estére, éjszakára hazamennek. Sajnos nincs annyi lehetőségünk, hogy mindenkit befogadjunk, így ezeknek a gyerekeknek ezt tudtuk felkínálni. A Moldvai Csángószövetség vezetősége felkeresett és megkértek, hogy segítsünk egy iskola alapításában, építésében, és így az ő kérésükre, buzdítására Rekecseny községben vettünk 15 hektár földet, és elkezdtünk álmodozni. Jelenleg három nagyszabású terv körvonalazódott, a csángó testvérek most április elejéig ezek közül a tervek közül kiválasztják a legmegfelelőbbet, és azt szeretnénk, hogy május 15-én letegyük alapkövet. Itt egy 1-12 osztályos iskolát szeretnénk építeni kollégiummal, műhelyekkel, szakiskolákkal és mindazzal, ami ennek a hetven-nyolcvanezer csángó közösségnek és az ő gyerekeiknek a szolgálatára lenne.
Ezzel a rekecsenyi iskolaközponttal kapcsolatban azt gondoltam, hogy Csaba atya most nagyon nagy fába vágta a fejszéjét. Aztán, amikor meghallottam az első nyilatkozatát erről, akkor azt mondtam, hogy ez is megvalósítható. Hogy érzi?
Úgy érzem, hogy a kommunista időben a moldvai csángók nagyon el voltak nyomva Romániában, és megtett az akkori kommunista rendszer mindent, hogy beolvassza. Én azt látom, hogy a mai napig is a legtöbb csángó faluban, egymásnak ezek az emberek magyarul mondják a köszöntést, több mint 1200 olyan gyerek és fiatal van, és volt az elmúlt 10-12 évben, aki Erdélyben különféle magyar iskolákba önként eljött és anyanyelvén tanult. Magyarországon itt is, több fiatal végzett főiskolát, egyetemet, és úgy érzem, hogy megérett a politikai helyzet is ahhoz, hogy merjünk egy iskolaalapításban gondolkodni.
Dormán László
