Böjte Csaba beszélgetőkönyve

Vannak, akik megtalálják a hangot minden társadalmi csoporttal. Böjte Csaba atya ilyen személyiség. Olyan természetességgel szól mindenkihez, kortól, rangtól, felekezettől függetlenül, ami akkor is megfogná a halandót, ha nem élvezetes stílusban tenné. Ám minthogy magával ragadó, metaforákban, találó hasonlatokban bővelkedő, gazdag nyelven érvel, valósággal térítő a hatása. Újabb kötetén, az Út a végtelenbe címűn is átsüt ez a sokszínűség, nyitottság. Ha műfaji kategorizálásra kényszerülnénk, gondban lennénk, hisz kaleidoszkópszerű a gondolatok, témák villódzása. Egyfajta többosztatú beszélgetőkönyvnek kellene neveznünk, mivel Karikó Éva kérdéseire felel a ferences szerzetes. Ha ellenben az interjúkötet titulust akarná valaki ráaggatni a kiadványra, rossz úton járna. A lapokon ugyanis jól megférnek egymás mellett – még tipográfiailag is – az irodalmi, hittudományos idézetek a diskurzussal. Böjte Csaba Új- és Ótestamentum-i példabeszédekkel fűszerezi mondandóját. Ez a komplexitás azonban nehogy elriasszon bárkit a mű forgatásától. Éppen ellenkezőleg. A dévai gyermekistápoló atyának ugyanis ahhoz is ritka érzéke van, hogy a hitbéli vitákhoz olyan logikus, szemléletes, mindennapi életünkből vett érvrendszert vonultasson fel, amelynek nyomán azon kapjuk magunkat: máris belefeledkeztünk az olvasásba.

Azokban is kedvet kelt a hithez, akik maguktól nemigen hajlanának a vallásos szóra. Mintegy ráébreszti a kényszerből vagy félreértésből hitetleneket: lehet, hogy már ők is hívők, csak nem tudnak róla. Rávilágít: a szentségek nem úgy működnek, mint az automata, amely úgy adagolja a hitet, akár a csodapirulát. Meg arra: nem csak az lehet keresztény, akit megkereszteltek. Aki úgy él, szeretettel van embertársai iránt, az is annak számít. S a bűnbánat sem öncélú. Ha a belső megtérés szándéka vezeti az embert, a bűnbocsánat sem maradhat el. Csaba testvérnek van is mire alapoznia optimizmusát. Meséli, olyanok jelentkeztek karitatív munkára vagy jótékonykodtak, akikből nehezen lehetett kinézni. Tarka hajú, csupa ékszer lány változott önkéntessé, máskor prostituáltak adományoztak ötezer eurót az árváknak. Egy bőrruhás, marcona motoros egy apró pártfogolt láttán határozta el, hogy élettársát elveszi feleségül, és ilyen kislányt szeretne tőle. Böjte atyát olvasva megértjük, miért veszélyes ellenfelük a diktatúráknak a hit. Szabadságra, önállóságra, gondolkodásbeli szuverenitásra nevel, ami ellensége a dogmatikus (napjainkban a neoliberális) csordamentalitásnak. Miért legyünk bizakodók? A szerzetes szerint a szeretet tartja viszsza az embert a bűn elkövetésétől. És ez talán azokat a tegnapi hatalmasokat is bűnbánatra és jóvátételre készteti, akik hallani sem akarnak arról, hogy bármilyen vétkük lenne a katasztrófákban, az ország tönkrejuttatásában.

Megyeri Dávid

www.mno.hu