1872-ben Szentkereszty Stefánia Kézdivásárhelyen olyan lelkesítõ beszédet mondott, hogy a város polgársága azonnal felkarolta egy árvaház létesítésének a gondolatát. Miután az árvaház felvette megalapítója nevét és működõképessé vált, a bárónõ kezdeményezésére nevelőintézetté alakult, ahol a műveltség mellett különbözõ mesterséget sajátítottak el az ifjak, melynek alapján beilleszkedhettek a társadalomba.
