…….De minekelőtte tovább mennénk, lássuk még, miért becsültetnek az emberek, vagy mivel érdemlik meg a becsületet, micsoda qualitasok azok.

A királyok, fejedelmek és minden igazgatásba helyheztetett személyek becsültetnek azért a székért s méltóságért, amelyben ülnek, amelyből az őket imádó, becsülő nép a maga békességét, nyugodalmát várja, reménli és hiszi származni, elhitetvén magával azt, hogy azok a méltóságok eszekkel, bölcsességekkel, erejekkel, értékekkel, egyszóval minden az ő méltóságos hivataljokhoz szükséges kívántató qualitasokkal elégségesek az ő békességének, nyugodalmának megszerzésére, megtartására; és hogy akaratjok is vagyon arra, és hogy ő, úgymint a becsülő nép, ebben a reménségben meg nem csalatkozik. Ez minden világi méltóságok felállításoknak oka, eredeti, célja…………

……….Becsültetnek a papi rendek és minden tanítók, akármicsoda nemzetből, vallásból valók, azért az isteni és rész szerént világi dolgokban való tudományért és szentségért, melyet a nép őbennek hiszen vagy gondol lenni, amely által ő az Istennek kegyelmébe mind ebben, mind a másvilágban béférhet és boldogulhat, elhitetvén magával azoknak erre az ő végére és céljára való juthatására mind elégségeket, mind akaratjokat. Ez minden papságnak eredeti, rendelésének oka, vége, célja, úgy annak a becsületnek is, amellyel az mindenütt e világon tiszteltetik.

Becsültetnek az atyák, anyák gyermekektől azért, hogy azokat e világra hozzák, oktatják, nevelik, oltalmazzák, táplálják, és erre a világi, sőt sokan, ha lehet, a következendő örök életre is alkalmatossá tészik, vagy csak tenni igyekezik, és nemcsak addig amíg magok élnek, hanem azután is, jószágokot s mindeneket maradékoknak hagyván………..

Becsültetnek a tudósok, és akármely, e világi életet segítő vagy gyönyörködtető mesterségekben nagyra mentek azért az ő tudósságokért; orvosok, borbélyok s több affélék a nyavalyák ellen való segítségekért; az okosok, elmések, tanácsosok, mint a prókátorok s affélék elméjekért, tanácsokért, az orátorok ékesenszólásokért, a poéták versekért; komédiázók abban való mesterségekért; az erősek, bátor vitézek, hatalmasok erejekért, hadi mesterségekért; gazdagok gazdagságokért; szépek szépségekért; sokak csak azért, hogy a király úgy akarja, hogy így vagy amúgy becsüljék. Ilyenek amaz érdem nélkül, pénzen vagy hazugsággal szerzett fejedelmi, grófi, és egyéb titulusok; sokak familiájokért, genealógiájokért, születésekért becsültetnek csak.

Hogy pedig a világ ezeket becsüli, azt jól teszi, mert azzal az Isten akaratjának, és a világ maga jovára való megegyezésének engedelmeskedik. Nézd meg Rom. 13: 9. 10., 1. Petri 2: 13-19.⁴², Fil. 2: 3. Ugyanis, te ember, nem becsülnéd-é azt meg, akit az Isten maga megbecsült azokkal a tőled becsületet érdemlő ajándékival? mert valamit egymásban becsültök, azok mind az Isten ajándéki. Sőt a legkisebb embertől sem szabad néked elvonnod azt a becsületet, amelyet az Isten annak maga adott, mikor a maga képét adta néki. Azért mondja Salamon Péld. 17: 5. és 14: 31.: Aki a szegényt megnyomorítja vagy megcsúfolja, annak teremtőjét illeti gyalázattal. Ellenben Péld. 19: 17.: A Jehovának ád kölcsön, aki a szegénynek adakozik, és az ő jótéteményét az Úr megfizeti nékie. Hanem háromban vét a világ az egymás becsülésében.

A becsület hibáiról mind a becsületet adó, mind azt vevő részéről

1. Nem tudja igazán megítílni, hogy ki mit érdemel, amint azt oda fel bővön világosítottam; és így hamisan osztja a becsületet, sokszor vonja el az érdemestől, és adja az érdemetlennek, sőt gyalázatot érdemlőnek.

2. Nem azért becsüli az embert, hogy abban az Istennek becsületet érdemlő ajándékit látja, hanem magáért, hogy vagy fél, vagy valami hasznot reménl attól magának; és azt nem az Isten amabban feltaláltató ajándékinak, hanem az ő maga arra az emberre való szükséginek, és annak őnéki ártható, vagy őtet segíthető tehetségének serpenyőjével, és az üdőknek alkalmatosságával méri. ……

3. Nem az ajándékokat adó Istenért, hanem vagy szokásból, vagy félelem és kételenségből, vagy maga hasznát néző tekintetekből; egy szóval nem szívből és lelkiismeretből, hanem csak tökéletlenségből becsülik egymást; és sokszor minél inkább láttatik becsülni, annál inkább hazud; ……

E három nagy vétke vagyon a becsülő embereknek. Viszont akik becsültetnek, azok is annak felvételében nagyot vétenek négy vagy ötképpen:

1. Nem köszönik azt az Istennek s nem gondolják azt meg, hogy őket nem magokért, hanem az Istennek nékiek adott ajándékiért becsülik, tisztelik; kivált a nagy méltóságoknak nem forog eszekben, elméjekben úgy, amint kellene, az Isten szava, Psal. 82: 6. 7⁴³.

2. Nem gondolják azt meg, mennyi változás alá vettettek az őnálok letett Isten ajándéki, amelyeket őbennek mások becsüllenek. Nézd meg erre Jób. 12: 16.-tól fogva végig⁴⁴; Sámson ereje⁴⁵ Jud. 16; Achitófel tanácsossága 2. Sám. 16: 17; Salamon bölcsessége 1. Kir. 11: 4; Schebua kevélysége Ésai. 22: 15. etc. És viszont az őket becsülőknek is az őreájok való szükségek mely sok ezer utakon-módokon változhatik, és ez akármelyik úton oda lészen minden becsületek. Példa erre sok ezer a világon; mennyiszer mondják azt még a nagy királyi házaknak is, ami meg van írva 1. Kir. 12: 16⁴⁶.

3. Merő rabi, jobbágyi szolgálatnak, adónak tartják sokan azt a becsületet, amelyet más jó akaratjából ád nékiek, és nem hogy megkölcsönöznék ők is, még jó néven sem veszik, meg sem köszönik, csak felfuvalkodnak a becsülettel, nem mondják azt, amit Jób 31: 13–15 ⁴⁷.

4. Sokan jól tudják magokban, hogy amely talentumokat őbennek mások becsülnek, közel sincsenek abban a mértékben, amint az emberek gondolják, mégis lelkek ismereti ellen csak felvészik a becsületet, sőt halálban űzik, a tiszteket pénzen vészik, minden hamis utakon-módokon keresik, és a becsülőknek nagy megcsúfolásával gonoszul élnek mind az Istennel, mind felebarátjokkal. Jaj, mennyiszer telik bé, amit Salamon mond Pred. 10: 2–4⁴⁸. De valósággal ez az olyan méltatlan becsültetett embernek semmit sem használ, mert ha az egész világ becsüli, tiszteli is, de a maga lelkiismereti azt hazugságban hagyja mind és lepirongatja, gyötri …………………