„Az isteni alázatnak kell a szemünk előtt lebegnie, amellyel Krisztus térdre borul Jeruzsálem falai előtt, sír, hogy »hányszor próbáltalak összegyűjteni titeket, mint kotlós a szárnya alá a csibéit, de ti nem akartátok« [Lk 13,34]. A pap az az ember, aki egész életét arra szenteli, hogy odatérdeljen Jézus mellé, megölelje és azt mondja neki: »Ne búsulj, ne sírj, nézd, itt vagyok, jöttem, segítek a fránya kiscsibéket összeszedegetni, szeretlek téged, számíthatsz rám!«” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Világunkra rászakadt egy hatalmas jövés menés utáni vágy! Az öregek azt mondanák, hogy "koslatunk"! Mindenki folyamatosan úton van, megy valahonnan, valahova!! A gyermekek életéből látom, hogy ahhoz, hogy tanulásban, sportban, bármiben eredményeket érjenek el, le kell állítani ezt a nagy nyüzsgést! Eredményes munkához csend, nyugalom kell! 