Abban a házban,
a nagy szobában
Télapó ül egy
sámlin magában,
kicsi a sámli,
de nagy a gondja,
mert kinn a zord szél
a havat hordja,
és Télapónak
indulni kéne -
Ki mondaná meg,
ugyan mi végre?

Hát Télapónak
azért kell menni,
mert ma estére
várja mindenki.
Dugig a zsákja,
hátára kapja,
fejébe nyomva
már a kalapja,
kezében névsor,
sok-sok gyerekkel,
kiket a Télapó
igencsak kedvel.

Udvarán csöpp szán,
csöpp szánon játék,
mennyi, de mennyi
tenger ajándék,
szán elé fogva
tüzes lovacska,
Télapó hopp sza!
felszáll a bakra.
Hiába zord szél,
hó keringethet,
indulni gyorsan
Télapó csenget.

Száll a pici szánja
Által az erdőn,
fut a lovacska
úton, tekergőn,
Télapó nógat,
suhog az ostor,
ha oda vág is,
sohase rosszkor,
havas fák sorban
elmaradoznak,
látni már fényét
csöpp ablakoknak.

Szembe a szánnal
szalad a város,
jő egy ház, kettő,
tíz, ötven, számos,
széles az utca,
akár a tenger,
Télapó szánját
nézi sok ember,
lovacska kop-kop,
fut csuda trappban,
fehér hó szállong,
hull szakadatlan.

Télapó végül
szánról leszállva
piciny lovának
"Hőha!" -kiáltja,
hátána nagy zsákja,
lábán nagy csizma!
(Ebben a házban
lesz öröm itt ma!)
Kapun bedobban,
egy ajtó koppan,
nagy kesztyűjében
kilincs elroppan.

Lép egy szobába,
de nem gyújt villanyt,
hogy körülnézzen
gyufát sem villant,
mert a kucsmáján
akkora csillag,
és az a csillag
csudásan villog,
s gondol csak egyet
és a subából
szoba-középre
fenyőt varázsol.

A fenyőfára
fúvint egy cseppet,
fenyőfa ága
ím belereszket;
még egy fúvintás,
s még egy (ez három):
szaloncukor függ
mindegyik ágon,
aranydió is,
szép, ringatózó,
s gyújtásra váró
sok csillagszóró.

Áll a fenyőfa,
mint amesében,
Télapó nézi,
szoba-középen,
zsákjából gyorsan
előhalászgat
piros labdákat,
hajas babákat,
kisautót, könyvet,
hintalovacskát,
és egy ugráló
picinyke macskát.

Az a csöpp macska
nyávog vidáman,
s nagy hajcihő lesz
ím a szobában:
három gyerek fut
lélekszakadva,
becsalta őket
az a csöpp macska.
No, ha futottak,
hamar megállnak,
amit csak látnak,
körbecsudálnak.

Télapó menne
tovább a háztól,
de a gyerek mind
körötte táncol:
"Maradj kicsit még,
Télapó nálunk,
ülj le, míg mindent
meg nem csodálunk!
Mert temiattad
szép a karácsony:
valóra váltva
annyi sok álom!"

Mert maradásra
úgy kérincsélik,
s víg nevetésük
ér a szívéig,
Télapó székre
huppan egy percre,
a már ének röppen
magosba zengve:
gyerekhang szárnyal,
brummog utána:
gyúl csillagszóró,
szikrákat hányva.

Aztán a szánhoz!
Indulj, lovacska!
Télapó fölszáll
megint a bakra.
Mert még ma este
várja sok gyermek,
a függöny résén
elébe lesnek.
Fut a lovacska,
csengő csilingel

vastag pelyhekben
a hó keringel.