A sötétség nem más, mint a fény hiánya. A sötétet nem lehet feldarabolni, kilapátolni, összetörni, egyszerűen csak fényt kell gyújtani. Ahol megjelenik az áldott fény, ott eltűnik a sötét. A bűn nem más, mint a szeretet hiánya, a bizalom, a jóság hiánya.
Az emberek kezét nem elég visszafogni a rossztól, hanem meg kell éreztetni velük, hogy milyen édes és gyönyörűséges a szeretet útján járni. Így maguktól megtapasztalják, hogy igazából a bűnös ember rab, és a bűnbánat nem más, mint felszabadulás. A szabad ember azt teszi, amit szeretne, amire vágyik,  amit Isten elvár tőle. Ő igazából szabadságában örömét leli.
A bűnös ember ki van szolgáltatva a pillanatnyi vágyainak, hangulatának, kedélyének. Adná az Isten, hogy világosság gyúljon a szívünkben, tisztán lássuk és megértsük, hogy a kapzsiság, hiúság, és mindez mennyire mulandó, mennyire semmi, mennyire nem tudja boldoggá tenni az embert. Miért vergődnénk ócska kukacok után kapkodó halakként a gonosz horgán. Adná az Isten, hogy mindannyiunk szívében megszülessen a vágy, tiszta, igaz, őszinte világ után!
Szeretettel,

Csaba t.