Ferenc ajkán akkor hangozhatott el ez az ima, amikor a San Damianó-i keresztről így szólt hozzá az Úr: „Menj, Ferenc, és építsd fel házamat, mely, mint látod, romokban hever” (2Cel, 10). Ez 1206 januárjában történhetett, attól fogva e szavakat elmélkedésben csiszolta tovább.
Fölséges és dicsőséges Isten,
ragyogd be szívem sötétségét,
és adj nekem
igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet,
érzéket és értelmet, Uram,
hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.
