Csíksomlyón miséztem ma a fiataloknak és miután elolvastam az evangéliumi részt, azt kellett szomorú szívvel mondanom, hogy a világ nem sokat változott, hisz, ma is vannak gazdag emberek és szegény Lázárok! Talán a mai gazdagok még sokkal gazdagabbak mind a hajdaniak, és ma már nem csak néhány szegény Lázár van, hanem egész népek, régiók válnak nagyon szegény Lázárokká! 

Minden téren a világ nagyon sokat haladt előre, de a társadalmi igazságossá, méltányosság útján mintha egy helyben topognánk!? 

Kisebb testvéri alázattal imádkozok a gazdagokért, de nem azt kérem, hogy osszák meg a vagyonukat a nélkülözőkkel, hanem azt, hogy ajándékozza meg őket az Isten a lelki szabadsággal, hogy anyagi javaikat, mint jó eszközt tudják nagylelkűen felhasználni a világ szebbé, jobbá tételéhez! 

Mennyi csodaszép dolgot lehetne tenni, alkotni, létre hozni  a bankok páncéltermében porosodó értékekkel, arany rudakkal!!  Adná az Isten, hogy a ránk bízott talentumokat a lehető legjobb, legeredményesebb módon kamatoztatni tudjuk az emberiség javára!! Szeretettel,

Csaba t. 

Mai evangélium 2015. március 5.

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.”

Lk 16,19–31