Kovács Szeténkével, hajdani lányommal Magyarországon több városban is előadást tartottunk! Jó volt a mikrofont odaadni az Angliában doktoráló lányomnak,  jó volt az előadása után a vas tapsot hallani, mely nem nekem szolt, de mégis valahogy én is fürödhettem az általunk befogadott és felnevelt most már  kolléganőm sikerében!! Örvendek, hogy annak idején igent mondtam az ő kérésére! Örvendek, mert csak az igenek szülnek életet, tapsot, eredményeket, a nemek,látszólag nem hoznak kudarcot, de gyümölcsöt sem teremnek számunkra!! 

Merjünk az "igenek" emberei lenni!! Szeretettel, Csaba t.