„A szentségek nem úgy működnek, mint egy automata, amibe ha beledobok egy érmét, kijön belőle egy forró csoki vagy egy kapucsínó. A szentség által Isten nem veszi el a szabad akaratot, amely a rosszra is képes. Életem tiszta lapját újra bepiszkolhatom, de könnyebb lesz megtisztítani, mert már nem vagyok egyedül. Tudom a célt, tudom a hogyant, kapok segítséget, hogy úrrá legyek gyengeségemen. A megvilágosodás, a szentté válás egy út, egy folyamat, türelem és alázat kell, hogy hosszan járva kiteljesedjenek az ígéretek.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.” Milyen szép gondolat! Mi mindannyian Isten képére, hasonlatosságára születtünk, vajon én keresem azt mi elveszik, és megteszek mindent, hogy bukdácsoló testvérem üdvözüljön? Tudatosan gyakoroljam az irgalmasság szép erényét!! Jézusnak e szép, az elesett emberhez lehajló, azt irgalommal felemelő szép vonását ragyogtassam fel a saját arcomon! 