Kedves lányomtól, hajdani diákunktól, Pál Editkétől kaptam a csatolt képet és a kis versikét!! Nagy szeretettel köszöntöm és imádkozom érte, a kisbabáért és természetesen minden gyermeket váró édesanyáért!!

Szeretettel,

Csaba t. 

"Elképzelem mosolyod, könnyeid is tán,

Mikor először hallom, szeretlek anyukám.

Mindezt lefesteném,És életed könyvébe beragasztanám.Hadd legyen védőburkod az a szeretet,Mit elmondani nem, csak érezni lehet.

Amíg megszokom lassan a gondolatot,

Mekkora ajándék, mit a sors rám hagyott,

Érzem, ahogy megnyugszol, tán elszenderedsz,

Mennyei békédben egyre csak növekedsz.

S mint zajra szomjazó üres, néma termek,

Úgy várlak, hogy végre törd már át a csendet!"

Vitai Nikoletta:Várlak