Ha ez a világ szép rendben lenne, minden a helyén lenne ,akkor eszem ágában sem lett volna, hogy pap legyek ,hogy Istennek adjam magamat, átadjam kezemet, szívemet, mindenemet Neki.

Egy hihetetlenül nagy távlat zárult volna be előttem . Talán üldögéltem volna a tengerparton, szivarozgattam volna . Mérhetetlenül gazdagabbnak érzem ezt az életet , amely újból és újból nekifeszül , hogy a közömbös földet az Éghez közelebb rángassa.

A munka nem az ősbűn következménye , nem a rosszra való hajlamunkból fakad, hanem az ember lelkének mélyéről fakadó vágy , hogy állandóan felül kell múlnia önmagát . Állandóan jobb egyházat kell teremtenünk , mint amilyen volt . Állandóan , újból és újból az Isten parancsait , törvényeit ki kell szegezzem a saját szívem ajtajára : “Ecclesia semper reformanda -az Egyház mindig megújításra szorul.”

Csaba testvér