"Az út szélén megakadt a szemem egy magányos keresztfán!! A sötétben Jézus nesztelenül hihetetlenül magányosnak, kiszolgáltatottnak tűnt!! Mostanig soha nem gondoltam arra a végtelen magányra, mit Krisztus átélt a keresztfán haldokolva: „Éli, Éli, lamma szabaktani ('Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?' Mt 27.

Álltam a kereszt tövében és úgy éreztem, hogy ez a legtöbb mit tenni tudok az a részvét! Ott vagyok, és némán, alázattal részt vállalok abból a végtelen magányos percből! Hihetetlen intenzitással éltem át az elhagyatottságot, a magányt, Krisztus keresztre feszített meztelen teste előtt!!

Álltam a kereszt alatt és csendben körül néztem, rájöttem, hogy nem csak én nézek fel Krisztus keresztjére, hanem Mária, Szent János és a világtörténelem még nagyon sok Szentje, Mártirja..... Igazából Mária csak annyit tudott tenni, hogy ott volt, és részvételt vállalt valami olyanban, mi nélkülük is megtörtént volna!! Mária ott volt és imádkozott és hiszem, hogy ma is ott áll a magányos haldoklok mellett és imádkozik! Jó volt Krisztus keresztje előtt bizalommal kérni mennyei édesanyánkat hogy imádkozzon a drága betegekért: Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen. 

Bizalommal, 

Csaba testvér