Szívünkben olthatatlan vágyat érzünk a végtelen jóság, a végtelen szépség, a végtelen bölcsesség után! Vágyunk rá, őt keressük mindig és mindenhol! A felvilágosult emberek ezeket az értékeket itt ezen a földön önmagukban, egymásban keresik, de nem találják! Az emberek a teremtményeket istenítik, "imádják", és ezáltal a kiválasztott személyt, tárgyat csak hazug bálvánnyá silányítják, melyben csalódnak, keserűen eldobják és balgán új bálványok felé fordulnak! A keresztény ember ezeket az értékeket Istenben keresi és találja meg! Számunkra a végtelen Isten az életet adó áldott nap, melyet szeretnénk véges karjainkkal elérni, átölelni! Mi Istent imádjuk, és a teremtményeket, legyenek bármennyire szépek, jók, aranyosak, csak tiszta szívvel szeretni fogjuk! Én ezen az úton járva találtam meg lelkem nyugalmát, békéjét! Imádom az Istent és tisztelem, szeretem Teremtőm minden egyes teremtményét, a jókat, a rosszakat, a szépeket és a számomra rondának tűnőket egyaránt!