Egy gyerek tudja, hogy kicsi és a szánkó esendő, így pillanatok alatt kacagva felkel, és bizakodva újból felmegy a dombra, hogy még egyszer megpróbáljon szerencsésen a völgybe érni!! 

Az újrakezdéssel, hogy állok én? Tudok magamnak megbocsájtani, tudok saját gyengeségemen kacagni és bizakodva újrakezdeni? 

Ismerős a hang?! Ha nem lesztek olyanok mint a gyermekek.... 

Legyünk olyanok mint a gyermekek, és saját gyengeségeinket megtapasztalva tudjunk kacagva újrakezdeni, bízva abban, hogy Isten lehetetlent nem kér, előbb utóbb fog sikerülni esés nélkül a célba érni!!

Szeretettel,

Csaba t.