HARMADIK KERESZT: bátorság az eleséshez
Nehéz elesni. Mindenki talpon akar maradni és győzni. Én Isten vagyok, mégis tehetetlenül rogyok össze a kereszt alatt. Mindenki nézte csodáimat, és ámult fölöttük. Most meg azt figyelik, miként esem el megalázottan, csatavesztetten.
Legyen bátorságod elesni! Ne titkold el elesésedet, inkább ismerd el! Ezen a földön nem lehetsz másmilyen! Azért vagy itt, hogy meghalj. Mert „aki elveszíti életét, megtalálja azt".
Miért félsz eséseidtől? Miért félsz az emberek szemébe nézni, amikor csatát vesztesz, amikor mások okosabbak nálad? Miért félsz, ha a bűnök terhe rád nehezedik? Te azért küzdesz, hogy jónak tűnjél mások szemében. Lásd, az esés által hozzám közeledsz!
Ne félj! Az esés nem a véget jelenti. Miért fogod fel hát annyira tragikusan az eséseket? Miért a szégyen? Az esés azért van, hogy közelebb kerülj hozzám, és én fölemeljelek. Amikor majd megérted, hogy én is elestem, akkor elesésedben meg fogod látni az én arcomat, minek folytán együtt fogunk győzni az esések és a bűnök fölött. Az elesésben csupán az a fontos, ne maradj egyedül, hanem hozzám jöjj!
