Imádságos szeretettel gondoljunk gyermekeink kedves barátjára Madarassy Ágnesre és az ő drága édesanyjára, Tóth Margit testvérünkre, kiért ma mutattuk be a gyászszertartást Szekszárdon!  Az elhunyt számára örök nyugodalmat, drága családjának az örök életben élő hitet kérek az élet Urától, teremtő Istenünktől!!

Őszinte részvéttel,

Csaba t.  

Tóth Margit, született: 1930. január 25., Nagyszalonta

Nagyon várt, egyedüli gyermek volt. Akkora örömmel ünnepelték érkezését a családban, hogy egy hétig tartott a keresztelő. Jómódú szülők várták és agyonkényeztették, amelyben fontos szerepe volt a számos unokatestvérnek is, akik testvérként szerették. 

Nagy történelmi időket élt meg a változások minden nehézségével, rendszerváltás, kuláklista... ez utóbbi megakadályozta abban, hogy miután a nagyváradi Szent Orsolya zárdában érettségizett, orvosi egyetemre mehessen vágyai szerint. Édesapját korán elvesztette, de élete minden szakaszában és minden nehézségek közt rendkívüli támogatást jelentett számára a család, a nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek. 

Szeretett városát, Nagyszalontát, 1988-ban hagyta el a legsötétebb kommunista időkben. Mindeközben súlyos betegséggel küzdött és különös kettősségben, bármennyire szerette a kényelmet és a kényeztetést, egész életében az újrakezdeni és küzdeni tudása voltak a legfőbb erényei. Ezekből anyaként és nagymamaként is rengeteget adott tovább. A legdrágább nagymama volt, 89-ben megszülettek unokái, akik onnantól kezdve az élete középpontjaivá váltak. Óriási szerepet vállalt nevelésükben, hogy lányai után unokái is tanuljanak nyelveket, kultúrát, varrta a Bartinás ruhákat, kifogyhatatlan lelkesedéssel volt mindenkinek a tehetsége iránt. Bár ő maga nem vált orvossá, végül lányai és unokái is tudományos vagy segítő szakmát választottak hivatásul. Lelkesedést élete végéig megőrizte a szépségek, a finomságok és az élet örömei iránt. Végtelen kedvességgel tudta gondozni, szeretgetni a körülötte levő életet, emberek, kutyusok, kis virágok formájában jelenjen is meg az. Mindenki otthonra lelt mellette. Mindegy hányan voltak a házban, mindenkinek jutott jó szó, finom süti, ölelés, bátorítás. A tanítványoktól a Szent Ferenc Alapítvány gyermekeiig, mindenkit szeretettel várt a családban. Rengeteget látott és vett észre mindenből, 85 éves koráig beutazta a világot, végeérhetetlen történeteket és kalandokat halmozva fel egy-egy nagy családi találkozóra. Mindig érteni akarta, ami körülötte zajlik, nem mondott le a 21. századi vívmányok megismeréséről sem. Tavaly karácsonyra tabletet kért ajándékba, hogy nehogy kimaradjon az internet világából és ő is szörfözhessen még a neten. Úgy tudta őrizni a hagyományait, a gyermekkorából hozott értékeket, hogy mindeközben sosem volt régimódi, a kíváncsisága egy percre sem lankadt.

Ahogy elköltözött ebből a világból, az is olyan finom és szép volt, mint minden alkotása élete során, s bármennyire szerette Szekszárdot, a kívánsága az volt, hogy hamvai szeretett szülőhazájában pihenjenek. Nagyon sok mindenkinek volt és marad a Mamuskája. 

Szeretettel,  

Ágnes