Nézem a bomló tavaszt, a dévai otthonunk előtt a virágzó orgonabokrot! A nárcisz, a jázmin és a tulipán is már részben elnyílt, most volt araszos hó mindenen, de lám már lehullottak az aranyeső, a magnólia szirmai is! Szakadatlan pergőtüze a tavasznak ostromolja a szívemet, nincs megállás a természetben, születés, virágba borulás, és már érik is a gyümölcs, az áldott mag! "Szaporodjatok, sokasodjatok, és hajtsátok uralmatok alá a földet" -mondta a mennyei Atyánk a teremtés hajnalán, még a bűnbeesés előtt! És lám, ezt az isteni parancsot minden mi él, - legyenek bármennyire is mostohák a körülmények - betartja! Egy kivétel van, az ember ki szórakozni akar, és mindenféle "okokból" halogatja az otthonteremtés, a családalapítás, a gyermekvállalás szent feladatát! 

Imádkozzunk, hogy fajtánk vesztét ne okozzuk félénk megtorpanásunkkal, vagy parttalan élvezetek hajhászása miatt! Élhetünk bármilyen szentül, naponta ott ülhetünk a templomainkban, de ha a fajfenntartás, önnfentartás isteni parancsát megszegjük, ha nem merünk, tudunk, akarunk elköteleződve az élet mellett dönteni akár egy családban, akár egy szerzetes közösségben, akkor mint törvényszegőt Isten eltaszít magától! A papot atyának szólítják, a kedvesnővéreket szerzetes anyának, és jól is van ez így, mert valóban aki az életet szolgálja az mind apa és anya, az teljesíti Isten legelső parancsát, az vállalta az életet, annak már van gyermeke! 

Ne hagyd magad mellett elcsorogni az életet, 

Csaba t.