Kalkuttai Teréz anya mondta :”Megismertem a paradoxont: ha fájdalomig szeretünk , a fájdalom eltűnik és csak a szeretet marad .” Szent Pió atya pedig így fogalmazott :”Szeressük a fájdalmat ! Aki nem szenvedett, annak nincsenek erős érzelmei , a szívéből hiányzik a gyengédség , a lélekből a távlatok. Miért fájdalom ? Azért, hogy a föld elhalványuljon, az ég pedig ragyogjon!” Az ember tudatosan nem keresi a szenvedést , sőt megtesz mindent, hogy elkerülje. Krisztus se kereste a keresztúton , de kiürítette a kelyhet amikor eljött az ideje. Háromszor elesett , nagy fájdalmak között felkelt, nem kihúzott derékkal és hollywoodi mosollyal hordozta a keresztjét. Becsülete úgy kívánta, hogy hogy vállalja a szenvedést , megpróbált emberi méltósággal továbbmenni . Ebben is egy volt közülünk , és példát mutatott nekünk. Jézus nem a csodáival és nagy prédikációival váltotta meg a világot , hanem szenvedésével , az értünk szeretetből vállalt kereszthalálával . 