Keresztes Szent János mondta: Ha egy csutakot, egy darab fát az ingoványból kiveszünk, majd tűzre teszünk, annak előbb ki kell sírnia, fortyognia magából a mocsarat, s csak azután kaphat lángra. A tűz láthatóvá teszi az évek alatt felgyülemlett, éghetetlen ingoványt. Isten jelenlétében, a közösségben szépen megtisztulunk, és lassan-lassan mi is eggyé tudunk válni a lánggal, lobogni kezdünk, fényünk, világunk, melegségünk lesz, eggyé válhatunk Krisztussal – ez a lelki élet. (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)
Nincs a földön két egyforma ember, gyermekeink Isten egyedi, megismételhetetlen, drága csodái! Ők hordozzák a kérdéseinkre, gondjainkra a válaszokat, ők a holnapba vetett reményünk földből kibúvó csemetéi! Egyikünk sem tudja, hogy mennyei Atyánk mit rejtett ajándékként a tarisznyájukba! Míg van gyermek, addig van remény! Bizalommal, kíváncsi szívvel álljunk mellettük és segítsük bontogatni azt az általuk hozott, de Teremtőnk által mindannyiunknak szánt ajándékot!” 