Mennék, mint a hetvenkettő,

vinném a gitárom, hangom,

s énekelnék Neki, mint a csalogány... 

Adnám Jézusnak szívem, 

örömöm, harcom. 

Mennék mindenhová hol várva vár,

hol éjt nappalba nyújtva, halkan,

hangtalanul dobban szíve

a tabernákulumok körüli süket zajban.

Üres templomok lépcsőire állnék,

S zörgetnék míg meg nem nyittatik:

Emberek! Rejtegetitek Istent!

Engedjétek ki! Itt Ő lakik!

Vándora lennék az Oltáriszentségnek,

látogatnám, mint a beteget. 

Az Irgalmas Istent kik börtönbe zártátok,

Irgalmazzatok Neki, ti emberek!

Danczi Mónika