Márton Áron Gyulafehérvárról Dévára ment 1942. június 14-én, azonnal, amikor az Antonescu csendőrei és fináncai által végrehajtott embertelen rekvirálások után vigasztalni kellett a szórványban élő magyarokat: "Eljöttem közétek, hogy titeket megvigasztaljalak, mert látom, hogy vállaitokon a kereszt súlyosabb, mint máshol. ... Nem csodálkozom, hisz megdöbbenéssel értesültem arról a kegyetlen intézkedésről, mellyel illetékesek még gyermekeitek szájából is kivették a mindennapi áldott kenyeret. ... Nekünk helyt kell állnunk.