Nagy, nagy rémek űztek,

már mindent bejártam,

végső menedéknek

Istennél megálltam.

 

S lám az Isten nékem

sziklaszilárd vért lett,

Gond meg nem találhat,

Baj hozzám nem érhet,

 

Mert az Isten nékem,

míg másnak csak támasz,

Nekem menedékem,

végső menedékem!

 

Míg örömben jártam,

Nem lelém meg Istent.

Rá csak most találtam,

Hogy elveszték mindent.

 

Ilyenek vagyunk mi,

gyarló földi férgek,

úgy térünk csak Hozzád,

bánatok ha érnek,

szertekuszált álmok,

széttépett remények.

 

Rátaláltam én is

szörnyű, szörnyű búban,

Atyai szavára

Most, hogy rászorultam,

Nagyon rászorultam.