Keresztes Szent János mondta: Ha egy csutakot, egy darab fát az ingoványból kiveszünk, majd tűzre teszünk, annak előbb ki kell sírnia, fortyognia magából a mocsarat, s csak azután kaphat lángra. A tűz láthatóvá teszi az évek alatt felgyülemlett, éghetetlen ingoványt. Isten jelenlétében, a közösségben szépen megtisztulunk, és lassan-lassan mi is eggyé tudunk válni a lánggal, lobogni kezdünk, fényünk, világunk, melegségünk lesz, eggyé válhatunk Krisztussal – ez a lelki élet. (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)
Ha a gyerekek nálunk soha nem tanulnának meg szorozni, osztani, írni , nem lenne akkora tragédia , mint ha nem tanulnák meg tiszta szívvel szeretni Istent és egymást. A szeretet parancsából mindent újra fel lehet építeni . Ha minden, de minden elveszne , de a szeretet megmaradna az emberek szívében , akkor mindent újra lehetne építeni . De ha a szeretet kihűl az ember szívében , akkor minden, de minden csak értéktelen vacak, mocsár melyben elsüllyedünk .