Kedves fiunktól, Sanyitól kaptam e pár soros beszámolót, ő kint van Angliában... hát ott sem fenékig tejföl az élet! Azért jó tudni, hogy a gyerekeink nem futnak el a nehézségek elöl...

Antal atya is biztos, hogy büszke a gyermekeinkre!

Szeretettel,

Csaba t.

Itt sem könnyű a helyzet. Én élelmi raktárban dolgozom (mint pl. Auchannak vagy Tesconak) és túlórázni kell nap mint nap.

A boltokban itt sem találsz majdnem semmit és már ki tettek üzeneteket, hogy pl. csak 2 liszt személyre lehet venni, de persze a polcok üresek.

Na de nem búsulok, mert még van nekem a jó házi szalonnából és gondolok Antal atyára is, aki nagyon szerette.

Erősnek kell lenni, ki kell bírni. Nem baj, hogy most kevesebbet eszünk, nem panaszkodhatunk, hogy éhen hal valaki. Antal atya azt mondta, hogy ő nem lakott jól, még pap nem lett.

A héten 7. napból, 7-et dolgoztam. a múlthéten ugyan úgy.

És nem (csak) pénzért csinálom ezt, hanem mert igen én valahogy így tudok most segíteni az embereknek, hogy árut juttatok nekik.

Szeretettel, 

Sándor