Csodálom az életet! Forró nyári napon jöttünk haza Budapestről. Az autó, - mint mindig - csurig tele volt mindenféle gyermekeknek szánt adománnyal! Velünk utazott egy kedves önkéntes nő is, aki a maga holmijába csomagolva egy kis törékeny rózsatövet is hozott! Mikor megérkeztünk, a sok lomosás mellett én meg is feledkeztem az ajándékba kapott rózsatőről! Eltelt vagy két - három nap és a kezembe került a kis futó rózsatő... Néztem a kis sebzett virágot, melyen akkor már nem volt egyetlen levél sem, meg voltam győződve, hogy már nincs élet benne! De mivel olyan kedves volt az a személy aki adta, a kollégámat megkértem, hogy ültesse el és gondozza! Csodák csodájára a kis virág kizöldült, sőt - amint a képen is látható - szép virágokkal hálálta meg a törődésünket! 