Nem kaptok, mert nem kértek - mondja szomorúan a teremtő Istenünk! 

Kezdeményező erő!? Merek előre lépni, és gondjaimmal megszólítani Istenemet? Bánatomba, örömömben tudok Krisztushoz fordulni? Bizalommal, hittel tudom megérinteni a szentírást, vagy az Oltáriszentséget, netán az ötszáz éve Székelyföldet őrző csíksomlyói Szűzanya szobrát? 

Istennek biztos fáj, az hogy ilyen kevés kezdeményező erő van bennünk, hogy még saját dolgainkban is ennyire lusták, tunyák vagyunk!! A nyár csendjében fogalmazzam meg kéréseimet, írjak egy levelet Istenemnek, és bátran higgyem, hogy az utolsó betűket mikor írom, akkor már Istenem a levelem első sorait kívülről tudja!! 

Szeretettel, 

Csaba testvér