Isten végtelenül hatalmas és tiszta, az imádkozó ember tisztában van gyengeségével, kicsinységével, szinte megsemmisül, de ennek ellenére mégis vágyva vágyik Teremtője csodás, áldott jelenlétére! 

Áldott Élő Nap, mely ha perzsel is, ha vakít is, mégis azáltal, hogy létét megtapasztaljuk, kimondhatatlan, túlcsorduló öröm tölti be a szívünket. Nekem ezek a csendes, imádságos percek adtak erőt a papi, szerzetesi élethez, és ezek a tiszta percek segítenek ma is át az élet minden nehézségén! 

Ne féljünk az imádság csendes perceitől, merjük arcunkat, szívünket az ég felé fordítani, kitárni a szeretet Istene felé! 

Csaba testvér