Ott állt az anyja. Nem volt könnye sem...

Szép, halvány arcán dermedt fájdalom.

Sötét az ég.

Magdolna könnyesen

megdidergett. S az Ige égi titkán 

tépelődött a fiatal tanítvány.

Magdolna sírt és leborult a földre,

A Mester szenved ... s vége mindörökre?!

Oly kusza minden. Megrendül a hit:

hogy tűrheti az Isten kínjait

a Jónak, Bölcsnek, Egyedülvalónak?

Az Anya ott állt hétfájdalmú sebbel.

Eszébe villant az a nyári reggel,

mikor sietett hegyen-völgyön át,

még szíve alatt hordva magzatát

és ujjongott a dal: Magnificat ...

A föld morajlott. Vésszel terhes óra,

Halk sóhajtás. A szívverés megáll.

Följajdultak a síró asszonyok,

János halálos kínnal hallgatott - 

de az Anya emlékezett a szóra:

„ÉN MINDÖRÖKKÉ VELETEK VAGYOK!”

Szívében tudta, hitte: nincs halál.

2021. április 2.