József Attila: A FÁN A LEVELEK...

b_300_300_16777215_00_images_stories_Szep_Termeszet_172420162_1651257921731857_1378415071524837151_n.jpgA fán a levelek
lassan lengenek.
Már mind görbe, sárga
  s konnyadt, puha.
Egy hallgatag madár
köztük föl-le jár,
mintha kalitkája
  volna a fa.
Igy csinál lelkem is.
Jár-kel bennem is,
ágról-ágra lépked 
  egy némaság.
Szállhatnék - nem merek.
Meghajlik, remeg
a gally, vár és lépked
  a némaság.