A fán a levelek

lassan lengenek.

Már mind görbe, sárga

  s konnyadt, puha.

Egy hallgatag madár

köztük föl-le jár,

mintha kalitkája

  volna a fa.

Igy csinál lelkem is.

Jár-kel bennem is,

ágról-ágra lépked 

  egy némaság.

Szállhatnék - nem merek.

Meghajlik, remeg

a gally, vár és lépked

  a némaság.