"Mester, követlek téged, bárhová mégy.”

Mt 8.18

Az iskolák kapuit bezárták, a végzett diákok számára ott a nagy kérdés: Hogyan, merre tovább?! Dönteni kell, képességeimet kinek, minek a szolgálatába állítom?  

Mennyire szeretem Jézus Krisztust, gondoljak szeretettel erre a fiatalemberre, aki nagylelkűen mindent félretéve vállalkozik arra, hogy követi Krisztust! Követi és teljesíti Mestere akaratát! Joggal kérdezed, hogy erre, a XXI. század emberének is van lehetősége?!

Huszonöt évesen jelentkeztem Csíksomlyón az akkori provinciálisnál, Écsi János atyánál. Nagyjából én is azt mondtam, amit az evangéliumi fiatal, én sem tudtam, hogy mit fognak kérni tőlem, de tudatosan Istennek ajánlottam időmet, képességeimet, mindazt, amim volt! E lépés előtt én már öt évet dolgoztam autószerelőként, bányászként, de voltam 17 hónapig katona is! Tudtam, hogy mit jelent mások akaratát teljesíteni! Csíksomlyón az elöljáró azt mondta, hogy Isten akarata az, hogy tanuljak. Nagyon irtóztam a teológiától, soknak tűnt a hat év, de ha Isten ezt kérte tőlem, akkor ezen az úton indultam tovább! 1983 őszén vonatra ültem és elindultam Gyulafehérvárra, ez a lépés olyan volt, mint egy halálugrás! El kellett engedni egy biztonságos trapézt, barátok, rokonok társaságát, az ismerős feladatok földjét, és fejest ugrani Teremtő Istenem karjai közé! Nem mondom, hogy nem féltem! Akkor még ferences laikus testvér akartam lenni, olyan vidám, egyszerű trubadúrja az Istennek, mint amilyen Szent Ferenc is volt! A dolgok nem úgy alakultak ahogyan én magamban az elején gondoltam, hanem sokkal szebben! Elöljáróimban bízva megtapasztaltam, hogy mit jelent ha mások felöveznek és mások vezetnek ismeretlen utakon! Elvégeztem a tanulmányaimat, pappá szenteltek, és elindultam a kommunizmus utolsó éveiben az ismeretlen jövőbe, utólag - most már bátran mondhatom, hogy a csodák földjén! Közel negyven gyönyörű év van mögöttem, olyan év, melyek alatt mindig Jézus Krisztus akarata vezetett! Istennek legyen hála, nagyszerű elöljáróim voltak, mindig mindent őszintén meg lehetett beszélni velük, ha elbizonytalanodtam, mellettem álltak imádságos szeretettel a következő lépések meghatározásában! Biztos, hogy sokszor ügyetlen voltam és elestem, de Jézus Krisztus akarata számomra mindig olyan volt, mint a kis ólomlábú bábu alján a súly, mely őt mindig talpra állítja! 

Naponta imádkozzuk az Úr imájában, hogy: "jöjjön el a Te országod"! Gyertek fiúk, lányok, ne csak imádkozzunk e cél megvalósulásáért, hanem nagy lélekkel ajánljuk fel tudatosan Krisztusnak életünket, hogy általunk is építhesse a szeretet, a jóság uralmát ezen a földön! Merj Isten szolgálatára vállalkozni, mint szerzetes laikus testvér vagy felszentelt pap, merj igent mondani Teremtőd hívására! Lánynak születtél, nagyszerű, hisz te is építheted Isten országát, mint kedves nővér, te is bátran igent mondhatsz Jézus Krisztus hívására!

18.00 Szentmise: Ne teljen el egyetlen nap se anélkül, hogy ne keresd tudatosan a Szentháromság életadó jelenlétét! Ennek a legegyszerűbb útja a szentmise, hol közösségben hallgathatod Istened szavát a felolvasott szentírási szakaszokban, de az áldozás liturgiájában a szentségi színek alatt valóságosan találkozhatsz Megváltónkkal, Jézus Krisztussal! 

20.00 Rózsafüzér: Isten akaratát akkor fogod megérezni és megérteni, ha sok időt töltesz az Ő lábainál! Madarat tolláról, embert barátjáról. Szeretettel hívunk, gyertek imádkozzunk együtt a gyermekeinkkel!

21.00 Esti beszélgetés: "Nagyon sokan küzdünk önbizalomhiánnyal: nem vagyunk elég jó nők, férfiak, családanyák, családapák, munkatársak, szülők stb., ami valahol a helyes önismeret hiányában gyökerezik. Lehet, hogy nem mondták soha a szüleink, hogy okos vagy, tehetséges vagy, erős vagy, meg tudod csinálni. Hogyan lehet ezt utólag helyre tenni, hogy egyensúlyba kerüljünk? Csaba testvér mit szokott mondani a gyerekeinek, hogy higgyenek önmagukban?" Kíváncsian várom a válaszát, szeretettel, Anna

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: ferencesnek lenni azt jelenti, hogy a legkisebbeknek egyszerűen kisebb testvérei leszünk!