Engem mindig lenyűgöz az élet a maga pompázó színeiben, a csodálatos formákban, a változatos méretekben való megjelenésével, ahogy őserővel belerobban a világba, meghódítva a tengerek mélyétől a magas hegyek hatalmas csúcsáig mindent!
Virágzik a Tisza! Álljunk meg és - legalább így, Gulyás Klára által megosztott képeken - csodáljuk meg e szárnyas akrobatákat, a kárászokat! Három év lent a víz alatt az iszapban, és egyszercsak eljön az a nap, amikor az összesen egyszerre, múltukat megtagadva, magasba törve, násztáncot lejtve repülnek, élnek, s meghalnak! Ki tanította meg ezeket a kárászokat szárnyat bontva repülni a napfénybe, a ragyogásba, odadobva mindent egyetlen kurta, tiszavirágnyi életért! A lárva lent az iszapban évekig készül erre a násztáncra mely néhány óráig tart, s utána életük ellobban akár a gyertyaláng....
A tiszavirágban csodáljuk magát az életet, s tanuljunk alázattal a teremtményektől, a lét megannyi gyönyörű hordozójától! Lám, ugyanaz az élet a sok milliónyi kárászban az idén is egyszerre szárnyat bontott, s a holnappal nem törődve, mindannyian a magasba repülnek, hogy nászukban tovább adják a Teremtőjüktől talán évmilliókkal ezelőtt kapott életet, ezt a gyönyörű, csodálatos kárász létet!
Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet!! Jn 14.