Ne bántsd a fát, hisz ő is érez,

Szép gyöngén nyúlj a leveléhez.

Ágát ne törd, lombját ne tépjed,

Hadd annak, ami, épnek, szépnek.

Szeresd a fát!

Édes gyümölcsét várva-várod,

S te mégis letörnéd a virágot?

Szegény virág gyorsan elszárad,

S te bánkódnál majd, késő bánat.

Ne bántsd a fát!

Fa lombja közt viharban, vészben

Lám meg se ring madárka fészke,

Fáradt ha vagy, leülsz alája,

S elszenderít madár danája.

Szeresd a fát!

Anya ő is, minden levélke

Egy-egy gyermek, gonddal nevelve.

És gyermek minden ágacskája,

Szeretettel tekints fel rája.

Ne bántsd a fát!

Mindaz, kik fákat ültetének,

Sírjukra szálljon hálaének,

Ásóval is költők valának,

Szép lombos fákról álmodának.

Szeresd a fát!

Benedek Elek, Elek apó (Kisbacon, 1859. szeptember 30. – Kisbacon, 1929. augusztus 17.)