“Az életünkbe nem fér bele az, hogy minden nyavalyánkból kigyógyuljunk, hogy teljesen egészségesek legyünk, hogy tök normálissá váljunk. Ezért van a spiritualitásnak óriási jelentősége, mert a spiritualitás azt mondatja velünk, joggal, hogy akármilyen sérülten is lehet nagyon értékes életet élni. Egyszerű nyelven szólva, a legnagyobb sérüléseinkből is óriási kincsek és értékek tudnak fakadni. Tehát a személyiségfejlődésre és az életszentségre egyszerre érdemes törekedni. Legvégül pedig talán úgy van ez, hogyha már nagyon kevés az idő, hagyjuk a személyiségfejlődést. Csak úgy pusztán legyünk jóemberek.“