Keresztes Szent János mondta: Ha egy csutakot, egy darab fát az ingoványból kiveszünk, majd tűzre teszünk, annak előbb ki kell sírnia, fortyognia magából a mocsarat, s csak azután kaphat lángra. A tűz láthatóvá teszi az évek alatt felgyülemlett, éghetetlen ingoványt. Isten jelenlétében, a közösségben szépen megtisztulunk, és lassan-lassan mi is eggyé tudunk válni a lánggal, lobogni kezdünk, fényünk, világunk, melegségünk lesz, eggyé válhatunk Krisztussal – ez a lelki élet. (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)
Szent Pál szeretet himnuszában megtaláljuk az igaz szeretet egy fontos meghatározását: „A szeretet jóságos…” Jóságos személy az, aki a cselekedeteiben képes kibontakoztatni a maga jóságát. A Szentírásban csak a népek apostolánál – Szent Pálnál – fordul elő csupán egy alkalommal. A türelem kiegészítéseként jelenik meg az apostol szeretet himnuszában. A türelemhez és a jósághoz is aktivitás társul a másik személy irányában. Valóban, a szeretet jót tesz másokkal, másoknak. Pál mindenképp elszeretné azt kerülni, hogy a szeretetet ne csak az érzelemre értsük, hanem a benne lévő élet, a tenni akarásban keljen életre. Loyolai Szent Ignác nagyszerűen juttatta kifejezésre a híressé vált mondatával, hogy „a szeretetet inkább a tettekben, mint a szavakban kell kifejezni”. A szeretet akkor lesz termékennyé a családi életemben, hogyha megtapasztalom az adakozás boldogságát, a méricskélés nélküli önátadást. Miközben a Szent Családra emeljük tekintetünket, mi is váljunk családunkban a jóság emberévé! 