Keresztes Szent János mondta: Ha egy csutakot, egy darab fát az ingoványból kiveszünk, majd tűzre teszünk, annak előbb ki kell sírnia, fortyognia magából a mocsarat, s csak azután kaphat lángra. A tűz láthatóvá teszi az évek alatt felgyülemlett, éghetetlen ingoványt. Isten jelenlétében, a közösségben szépen megtisztulunk, és lassan-lassan mi is eggyé tudunk válni a lánggal, lobogni kezdünk, fényünk, világunk, melegségünk lesz, eggyé válhatunk Krisztussal – ez a lelki élet. (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)
A szeretet kihagyhatatlan az ember életéből, mert a jó Isten szeretetből és szeretetre teremtett minden embert. A teremtés pillanatától kezdve, az ember elemi szükséglete, hogy szeressen és szeressék, az egyik elválaszthatatlan a másiktól. Nem élhetünk szeretet nélkül, nem lenne méltó emberségünkhöz. Miként Antoine de Saint-Exupéry fogalmazott: a szeretet csak ott lehetséges, ahol a döntés visszavonhatatlan. A család elképzelhetetlen házastársi szeretet nélkül: a gyermekek számára a szülők feltétel nélküli, hűséges, áldozatos szeretete biztosítja azt a környezetet, ahol gond nélkül, a szeretetet, az áldozatkészséget elsajátítva tudnak növekedni, fejlődni. A szeretet akkor él, amikor továbbadjuk. Szeretni! Ez az, amiért a szívünk teremtve van. Törekedjünk hát szeretetre!