Ma fényképeztem ezt a rózsát, ahogy egy ház falánál dideregve szerényen rám mosolygott! Az élni akarást csodálom ebben a virágban, körülveszi a fagy, a hideg, a halál... és ő dacol mindennel, hozza a legszebb formáját, csodaszépen nyílik a decemberi fagyban!! 

Lehet, hogy ma éjjel a tél legyőzi az élni akarást, megfojtja a szépség  ragyogását, de a kis rózsa amíg világunkat szebbé teheti, addig dacolva a józan ésszel, teszi mindazt mit Teremtője törékeny szirmaiba bele álmodott.

Nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap, - de mi ne matekozzunk, hanem tegyük mindazt ami tőlünk telik, a szeretet szép, értékes gyümölcseit teremjük mindaddig amíg tehetjük, ott ahol élnünk adatott! 

Legyen a kis rózsa a mi tanítómesterünk, 

Csaba t.