Jön már az ismerős,

széllábú, deres ősz.

Sepreget, kotorász,

meg-megáll, lombot ráz.

Lombot ráz, diót ver,

krumplit ás, szüretel.

Sóhajtoz nagyokat,

s harapja, kurtítja

a hosszú napokat.

Kányádi Sándor