Krisztina mama karamellás hársfateát főzött nekem. Amikor a csészét a számhoz emeltem, és orromba ért a rég nem érzett illat, szinte a szememmel láttam gyermekkorom egyik jelenetet: még iskolás sem vagyok, negyven fokos lázzal fekszem, és Nagymama hozza a hársfateát. Érdekes, nemcsak a lázzal való birkózás izzadságos emléke maradt bennem, hanem valami az eljövendő sabbatból is, melyben igazi nyugalomra lelünk.