Ballagás Szászvároson a Szent Erzsébet Otthonban, de bármerre nézek, a végtelen jóságot látom bujkálni az emberek arcán. Tanév vége van és azt látom, hogy a kedves kollégáim, bár nem ők szülték a gyermekeinket és a munkakönyvi leírásban sehol nem szerepel ez a feladat, de ők mégis gondosan felöltöznek, hajukat, körmüket rendezve egy szép csokor virággal, könnyes szemmel elkísérik a ballagó gyermekeinket. Nézem az arcokat, még a fényképen is átsüt az a sok - sok jóság, öröm, amit a játékos Isten a szívünkbe rejtett. 