"A gólya elment. Szent István király napján láttam utoljára a mezőn. Nem halásztak, csak álltak-álldogáltak elgondolkozva a fűben. A fecskék vidáman csapongtak fölöttük a levegőben. Azok még nem gondoltak akkor az elutazásra.

Furcsa két madár ez, hogy tavasszal mindig idejönnek a másik világrészből, ősszel meg mindig visszatérnek a másik világrészbe. De ott nem raknak fészket és nem költenek, csak itt minálunk."

Gárdonyi Géza: Isten veled gólyamadár - részlet