A szegény özvegyasszony két fillérjéről olvastunk a mai evangéliumban. Istent nem hatja meg a „sok”, Ő a „mindenre” figyel oda, mert Ő is mindenét odaadta, amikor egyszülött Fiát a világba küldte. A szentségre törekvő keresztény hívő is mindent odaad, csak apránként, az élet ritmusának megfelelően. Előbb erejét, energiáját, fiatalságát áldozza a családjának, aztán elengedi gyermekeit, akik szárnyra kelnek, és többé már soha nem térnek viszsza úgy, mint azelőtt, végül az öregedéssel mindenét átadja Istennek, s készülődik a másik világba.