„A szentségek nem úgy működnek, mint egy automata, amibe ha beledobok egy érmét, kijön belőle egy forró csoki vagy egy kapucsínó. A szentség által Isten nem veszi el a szabad akaratot, amely a rosszra is képes. Életem tiszta lapját újra bepiszkolhatom, de könnyebb lesz megtisztítani, mert már nem vagyok egyedül. Tudom a célt, tudom a hogyant, kapok segítséget, hogy úrrá legyek gyengeségemen. A megvilágosodás, a szentté válás egy út, egy folyamat, türelem és alázat kell, hogy hosszan járva kiteljesedjenek az ígéretek.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Csabával, Karesszal együtt jártunk már óvodába is, de Attilával és Vilmossal is nagyon rég ismerjük egymást. Az ő feleségeiket Zsuzsát és Katalint is barátomnak tekintem... . Megállapítottuk, hogy a csomagolás változott, de a lényeg ott bent, ugyanaz... Jó volt a régi és az új történeteket hallgatni, érezni, hogy mind mindig, most is összetartozunk.