„Isten kezét fogva járni nem jelent szomorúságot! Nem érzem magam emiatt megfosztva semmitől! A mindennapi nehézségek és küzdelmek ellenére is nagy lelki békét, megnyugvást él át az ember, és érzi, értelme van az életének, a reggeli felkelésének, a munkájának, az alázatos újrakezdéseinek is.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
