„A bűn – ha nem akarunk tudatosan megszabadulni tőle – tönkre tudja tenni az életünket, olyan, mint egy vadállat, ami széttépi legdrágább kincseinket, vagy mint az árvíz, ami beiszapol mindent, összetöri mindazt, amit fáradságos munkával elértünk. Ezért fontos, hogy a bűnt rossznak tartsuk, elutasítsuk, és mint a szemetet dobjuk ki az életünkből. Tehát a bűnbánat lényege, hogy ne dédelgessünk magunkban vadállatokat, ne mentegetni, magyarázgatni akarjunk egy-egy bűnös szokást vagy másra hárítani a felelősséget, hanem irtsuk ki az életünkből.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
