„…jó dolog gondoskodni családunkról, jó dolog az asztalfőre ülni, és családfői feladatainkat felemelt fővel, büszkén teljesíteni. Jó látni a párolgó levest kanalazó, kacagó nagycsaládot, jó tudni azt, hogy a meleg étel, a tiszta, szép ruha, a jókedv az én becsületes munkám gyümölcse. […] ha csak egyetlen ilyen percet élhetek át, már azért is érdemes volt megszületnem. Isten ugyanezt a büszke férfiúi örömöt szeretné minden férjnek felkínálni. Isten azt akarja, hogy minden férfi megtapasztalja a családját összefogó, méltósággal az asztalfőre ülő családapa örömét, büszkeségét.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Kollégáimat mindig arra kérem, hogy a frissen bekerülő gyermeket mindenekelőtt meg kell nyugtatni, mert egy félő, ideges gyermek nem fog se szorzótáblát, se más dolgot összeszedetten végezni. Az új gyermek buksiját mindig megpuszilom és megdicsérem, hogy milyen ügyes, kedves, végül is egy embernek tudnia kell, hogy nem csak a bankban van hitel, hanem az emberi kapcsolatokban is. Nem csak pénzt lehet befektetni, hanem a szeretetet, a bizalmat is. Ne legyünk fukarok, mert a szeretet a mai világban szépen kamatozik. Aztán irány a fürdő, keressünk neki szép, tiszta ruhát, majd a finom vacsora után már vár is rá a vetett ágy! Másnapra már együtt játszik a többi gyerekkel! Ekkor már a figyelő tekintetét érzi az ember, és el lehet mondani, hogy gond egy szál sincs, lám ügyes gyerek vagy, kezdődik az iskola és szépen utol fogjuk érni a többieket. Bízzál te is magadban, mert Isten selejtet nem teremt! Tudod, ha úgy biciklizel, hogy folyamatosan hátra nézel, akkor jó nagyot esel. Előre kell nézni, ott a jövő, mi oda megyünk! Képes vagy! Gyere, segítünk, mutasd meg, hogy te leszel a bajnok! Fog ez neked menni, látom én a szemeden!