Húsvét hajnalának örömteli erejét, a halált is legyőző Krisztus Urunk lendületét tapasztalom meg a 95 éves Antal atya mellett. A feltámadási szentmise után, melyet együtt mutattunk be, meglátogattam, és ő örömmel mutatta meg a hideg tavaszban az ablakpárkányán nevelkedő paradicsom, paprika, palántákat. Jó volt látni, hogy nem csak haszon növényeket termeszt Szent Ferenc XXI-ik századi gyermeke, hanem szép virágpalántákat is gondoz, mert számára még 95 évesen is fontos, hogy virágba boruljon a kolostor udvara. Beteg, béna kezével kiválogatta a legszebb magvakat és gondosan elültette, neveli őket, várja a szép meleg tavasz érkezését, hogy kiültethesse a kertbe. A tavaly is 4oo palántát nevelt, ültetett ki és gondozott egész nyáron. Hajnalban kell mindennap, locsol, kapál, majd megmosakszik, reggel hét órakor az oltárhoz áll és értünk gyermekeiért, unokáiért, lábas kis palánkéiért szentmise áldozatot mutat be. Számomra, az idős ferences testvéreim a legszebb bizonyítékok arra, hogy él az Isten, és hogy jó a h lálból feltámadott Krisztus nyomába szegődni. Annyi kegyetlen nehézséget, gondot, bajt, mit ők alázatosan megéltek, több mint kilencven éven keresztül, lehetetlen húsvét hajnalán, a bűnös, gonosz gyűlölet felett diadalmaskodó Krisztus nélkül derűvel megélni. Persze, hogy tudom, Antal atya csak a jéghegy vízből kiálló parányi része, Krisztus Urunk, láthatatlan jelenléte tartja öt fent számunkra.