Világunk annyira komoly felnőtt lett, lassan elfelejtünk játszani, pajkosan kacagni, vidáman megfogni egymás kezét, csak úgy mint a jó testvérek!!

Nehéz igazságokkal ijesztgetjük magunkat, egymást, a szüleire ráhagyatkozó gyermek bizalma lassan kivesz a szíveinkből. Jézusnak is csak a komoly arcát ismerjük, pedig a mi Urunk, mielőtt egyetlen okos beszédet tartott volna, vagy egyetlen csodát tett volna, már játszott Názáret poros utcáin a gyermekekkel. A nagy Isten első társai ezen a földön a kacagó, játszadozó gyermekek voltak! Ő maga egy kisgyermeket állít elénk példaképpen, biztat, hogy merjünk mi is önfeledt, vidám gyermekek lenni!!  Sőt egyenesen azt mondotta, ha nem leszünk olyanok mint a gyermekek, akkor nem enged be az Ő országába!

Szeretettel,

Csaba t.